Rob és Brad hamarabb indultak el hogy autógrammot is tudjanak osztani, ha kell… De még így is hamar megérkeztünk Ninával.
Egy felhőkarcoló előtt álltunk meg. Vörös szalagos kordonok voltak kiállítva, hogy senki ne léphessen át rajta és tucatnyi biztonsági őr strázsált még ott. Amint megérkeztünk hangos visítás és éles vakufények „csaptak” arcon.
Rob erre mindig azt mondta, hogy félelmetes és ő az első ilyennél vissza akart ülni a kocsiba de én felettébb élveztem. Nem is a hírnevet, hanem azt hogy így ismeretlenben is kíváncsiak rám. Annak ellenére, hogy én színész vagyok és ráadásul ROBERT PATTINSON partnere, legalább is ebben a filmben.
Szóval hangos visítás és fényképezőfények kíséretében léptem be az épületbe. Egy hosszú folyosón sétáltunk és már hallottuk a hangzavart, ami a teremből szűrődött ki. Bent volt a többi kollégánk és mit ne mondja nem valami csöndesen, beszélgettek.
A terem hatalmas volt, a szemközti falnál egy hosszú asztal volt ahol 5 üres hely volt a színészeknek és egy a forgatókönyvírónak és a rendezőnek. Ja ás persze Ninának és Bradnek is volt helye. Rob és én beültünk középre ahol két üres hely volt.
Pár percel később betódultak az újságírók és a fotósok is betódultak a terembe. Nem kellet sokat várnunk mire megérkezett az első kérdés.
- Mr. Pattinson, igaz hogy gyengéd szálak fűzik Ms. Stanely-hez?
- Jóban vagyunk Winnivel de, ez azt hiszem szükséges, ahhoz hogy együtt tudjunk dolgozni.
- Ms. Stanely. Igazak a pletykák mi szerint annyira tehetségesnek tartották, hogy egy mellékszereplő válogatáson kapta meg a főszerepet?
- Hát hogy mennyire vagyok tehetséges, az majd kiderül de egyébként igaz.
- Egy bennfentes szerint önök együtt töltötték az egész estést Mr. Pattinson lakásán. Erről mit tudnak mondani?
Rob ledermedt, ahogy Nina is. Persze gondolta hogy nem a szobába voltam de ez még az ő fejében sem fordult meg. Csak nekem volt esélyem, arra hogy tegyek valamit. Meg kell csillogtatnom a színészi képességeimet... Bájosan kacagni kezdtem. Vidáman és hangosan. Minden szem rám szegeződött.
- Elnézést…- kacarásztam. – Tudják én is rengeteget, olvastam magazinokat, és mindig találkoztam a bennfentes szóval. De azt sosem gondoltam, hogy önök a saját agyszüleményeiket hívják így. Mindig azt hittem, hogy a bennfentesek élő személyek és nem kitalációk.
- Értem- dünnyögte a kövér harcsabajszú férfi, aki feltette a kérdést. - Pedig én biztos vagyok benne, hogy ez igaz.- jelentette ki elszántan.
- Hát persze uram. - villogtattam rá a fehér fogaimat egy mosoly kíséretében. - Én is biztos vagyok benne, hogy nagyon szép bankszámlája van az ilyen… hmm… kitalációk árán.
- Már ne is haragudjon…- kezdte indulatosan.
- Nem haragszom!- vágtam közbe.
- Ms. Stanely a családja mit szól a hírtelen hírnevéhez? – ettől a kérdéstől viszont én fagytam le. Nem nagyon akartam hogy bárki is megtudja, hogy egyáltalán nincs családom. A szüleim halottak a bátyám látni sem akar hosszú évek óta a nagyszüleim, pedig idióta sznobok.
- Winni szülei elég konzervatívak. Úgy gondolják, hogy minden színész drogozni szokott. Félnek hogy Winni is hasonló zűrbe keveredik. Mindazonáltal nagyon büszkék rá és támogatják minden döntését. - hazudta Rob szemrebbenés nélkül.
- Ms. Stanely mit gondol a filmről?
- Nem is tudom, ez a film romantikus kategóriába van sorolva, de ahhoz képpest elég komoly. Szerintem ennek a filmnek sok mondanivalója van. Egy lány, aki terhes lesz és a saját bátyjától. Elég nehéz lehet egy ilyet feldolgozni, és ahogy tanulom a szövegkönyvet nekem is elég nehéz belegondolnom, hogy tulajdonképpen ez miről is szól és mit is kéne éreznem. Próbálom elképzelni, azt hogy mi lenne, ha ez a saját bátyámmal játszódna le. De mivel a bátyám elég lökött így lehetetlennek érzem ezt az egészet.
- És mit gondol a karakteréről?
- Antonella nehéz eset. Mármint szerintem túlságosan is naiv. Olyan mint aki mindenbe beleugrik anélkül hogy bármit is át gondolna. Ezt pedig hol pozitívan, hol negatívan lehet felfogni. Úgy értem az életben kell agy kis spontánság, de nem ennyire. És ezt néha már felelőtlenségnek érzem. Másrészről, pedig ha azt vesszük, hogy a gondolatait a szülei válásáról akarja elterelni akkor érthető de… azért mégis csak 19 éves…
- És ön Mr. Pattinson. Mit gondol?
- Szerintem igaza van Winninek de, nem hiszem hogy felelőtlen. Szerintem Antonellának ez a személyisége. Ettől az egész olyan… ártatlan és romantikus.
A továbbiakban szerencsére a filmről és a karakterekről érdeklődettek. Azt hiszem még egy ilyen személyes kérdés eléggé kikészített, volna. Nem tudom Rob honnan tudta de, biztos vagyok benne hogy a családos kérdésnél tisztában volt azzal hogy nincs egyetlen családtagom se aki életben lenne vagy aki szóba állna velem.
Igaz hogy tegnap este sokat beszéltünk a családunkról de egyikünk sem emlékezett reggelre, arra hogy pontosan mit is mondtunk a másiknak. Bár talán Rob igen, mert lehetséges, az hogy később ütötte őt ki az alkohol. Mégis csak férfi…
