1. Szerinte egy promóciós fotózásra eleve úgy kéne érkeznem, hogy szép vagyok….( De könyörgöm minek, ha egyszer ott úgy is ezerszer átöltöztetnek és sminkelnek. Ráadásul utána még egyszer átfirkálják az arcomat, mert sajtótájékoztató lesz. )
2. Ideje lelkileg felkészülnöm, arra hogy az életem egy rohanás lesz:
a. Mert holnaptól 20 ember követ mindenhová, újságírói álnéven.
b. A forgatásra majd korán kell mennem és
c. mert éjszakába nyúlóan kell majd tanulnom a forgatókönyvet.
Komolyan mondom, hogy ez a nő kikészít. Nem elég hogy fogta magát és elkezdte kiszedni a szemöldököm, ami rohadtul fájt még le is GYANTÁZTA a lábam, ami ÁLLATIRA CSÍPETT ráadásul még neki állt feljebb, hogy mit visítok. Az egészben pedig az volt a legrosszabb hogy Rob és Brad kopogtak az ajtón, hogy minden rendben van-e, mert valakit sikoltozni hallottak. Hát mondhatom szép…
Aztán elővett egy díszes szatyrot, amiből előkert az a ruha, cipő és kiegészítők, amit fel kell vennem. Ahhoz képpest, hogy Nina választotta nagyon divatos, és azt hiszem a legjobb szó, az hogy szexi szerelés volt. Azt mondta, hogy nem lesz sok időm öltözködni, így jobban teszem, ha olyan ruhába megyek, ami jó lesz a sajtótájékoztatóra.
Egy egyszerű koptatott farmert és egy fehér pántnélküli toppot adott, aminek a fönti szegélyén szegecsek voltak. Ehhez természetesen egy szegecses halálcsapda tartozott. Egy 14 centi magas sarkú szandál. És mikor panaszkodtam, hogy kitöröm a nyakam Nina válasza csak az volt hogy: Szívás!
És pusztán csak, azért hogy tovább idegesítsem közöltem vele, hogy fázni fogok, és hogy ez a nadrág túl nagy, le fog esni rólam. Természetesen ebből egyik sem volt igaz… de Nina elővett egy szürke bolerót és egy leopárdos övet.
Ezek után aztán már tényleg nem tudtam mást tenni, mint felöltöztem, és hagytam, hogy kisminkeljen. Az arcom egyébként nem látszott a sok alapozótól, mégis olyan természetesnek tűnt. Be kellet, hogy valljam magamnak, Nina egy profi! Végül a hajamat hátra fogtam egy selyem hajpánttal és felhúztam a halálfejes gyűrűt, karkötőt, a szárnyas fülbevalót beraktam a fülembe és a nyakláncot is felcsatoltam.
Végül egy pumás táskába beledobáltam a dolgaimat, és míg Nina nem látta, egy a ruhámhoz illő napszemüveget, amire TUTI, hogy szükségem lesz…
A táskámban kotorásztam a rágó után, amit az előbb behajítottam, amikor valami keménynek ütköztem.
- Aú. – kiáltottam fel, mert lefejeltem Robot aki akkor kötötte be a cipőjét és állt fel.
- Úúúú… Winni de kemény a fejed.- nyöszörögte ő is.
- Az enyém? Te vagy a fafejű.- vágtam vissza. Rob csak nevetve megrázta a fejét majd elindult a lift felé.
XoXoXoXo XoXoXoXo
Los Angeles szélén egy nagy villa előtt parkoltunk le. A villa hatalmas volt, fehér nagy üvegablakokkal. Az előkert tele volt egzotikus virágokkal és volt ott egy hatalmas nagy medence.
Bent a házban viszont nagy sürgésforgás volt. Arra gondoltam, hogy a fotózás miatt de Brad-től tudtam, meg hogy a filmben ez lesz a ház ahol lakni, fogok…
- Áh megjöttetek végre. Lynn vagyok. Én foglak titeket kisminkelni. És a frizurádat is én készítem el Winifred.- beszélt hozzám. Hosszú szőke haja volt és nagy barna szemei. Olyan áhítattal nézett hogy azt nem lehet leírni.
- Ööö…szia. – köszöntem értelmesen.
- Hello.- köszönt Rob is de őt le se szar*a.
- Aha. Gyertek utánam. – és már száguldozott tovább.
- Gondolom ez nagy trauma, lehet neked Rob. Figyelemre se méltatnak. – suttogtam.
- Hát még neked! Egy harmincas leszbi csaj az első rajongód. - suttogta vissza gonoszul vigyorogva.
Sajnálatos módon Lynn tényleg túl nagy lelkesedést mutatott felém. Végig faggatózott az életemről és a telefonszámomat is elkérte. Végül meg adtam neki egy hamis számot.
Én tényleg sajnálom de nem tudtam mást csinálni. Így is elég kínos volt az egész. Mindenki a markába röhögött és véletlenül se segített volna a csajt lekoptatni.
XoXoXoXo XoXoXoXo
Jelenet 1: Tűzpiros koktélruhában vagyok, ami épp, hogy a seggemig elér. A stáb férfi tagjai vidáman mustrálnak.
- Jól van Winifred. Most karold át Rob nyakát a kezeddel és a jobb lábaddal Robert derekát.
- Izé… bocs, de nem hiszem, hogy ebben a ruhában menne.
- Jó. Akkor menj és öltözz át.
Jelenet 2: Egy barna miniszoknyában vagyok és egy kivágott fehér fölsőben. Robbal szerencsétlenkedünk, mert nem tudunk komoly képet vágni.
Jelenet 3: Rob nem tud megcsókolni. Ami azt illeti én sem őt. Itt pironkodunk, míg mindenki röhög rajtunk. Dennis a fotós pedig kezd ideges lenni.
- Istenem csináljátok már meg! A filmben is fogtok smárolni. Sőt. Még lesz olyan, hogy ennyi ruha sem lesz rajtatok.
- Könnyű azt mondani.- vágtam oda Dennisnek
- Lehet hogy mégsem vagy te olyan megfelelő erre a szerepre. – felelte leplezetlen gúnnyal.
Na erre aztán begurultam. Dühömben vagy inkább bizonyítási vágyamban rögtön lekaptam Robot.
Szegény először azt se tudta mi van de, aztán amikor elkezdett a fényképezőgép kattogni már minden oké volt.
A végére persze tök jók voltunk. Mindent pontosan megcsináltunk és még meg is dicsért Dennis. (Tudja hova dugja a dicséretét.)
Egészen jól éreztem magam egyébként. A baj csak akkor volt, amikor a kocsiban találtam magam útban Los Angeles szívébe, az újságírók közé…
