3.fejezet

Hitetlenkedve meredtem Robertre. Sosem voltam az egy éjszakás kalandok híve még részegen sem. Kifejezetten undorítónak találtam az olyan embereket, akik képesek az ilyenre… Éppen ezért döbbentem le. N sosem lettem volna képes ilyesmire, de a jelek szerint mégis.

- Umm…Winni?

- Te jó ég! Mondd ugye mi nem… nem- dadogtam ijedtemben. Nagyjából olyan érzés volt mintha egy adag, forró vizet öntöttek volna a nyakamba.

- Ha arra célzol nekem, nagyon úgy tűnik, hogy van még rajtunk ruha.- vigyorgott az arcomba, holott biztos voltam benne hogy egy pillanatra ő is megijedt.

Azonnal magamra néztem és igaza volt. A ruhám elcsúszva volt rajtam de azért mégis csak rajtam volt. Miután az éjjeli szekrényen felfedeztem az üres sörösüvegeket meg a cigaretta dobozt és a hamutartót, ami tele volt, halványan derengeni kezdett, hogy becsiccsentve támolyogtunk be Rob szobájába, és a családunkról beszélgettünk

- Um. Rob?

- Hmm?- dünnyögte álmosan.

- Nem sokra emlékszem abból, amit meséltél a családodról…
- Nem sokra?

- Voltaképpen semmire.- nevettem fel kínomban.

- Az jó. Mert én sem emlékszem hogy mit mondtál. - nevetett fel ő is.

- Nagyszerű. Akkor el kell majd mesélned még egyszer. Most viszont indulj a fürdőbe, mert egy óra múlva a hall-ban kell lennünk.- dünnyögtem ásítozva

- MI???
- Mennünk kell, mert találkozunk a…
- …munkatársainkkal. Te jó ég. Szétrobban a fejem.
- Akkor vegyél be egy aszpirint. Na mentem, egy óra múlva látjuk egymást.

Kiugrottam a kis szentem ágyikójából és átsettenkedtem a sajátomba. Menekültem. Szinte folytogattak a saját érzelmeim.

Szerencsére senki nem látott meg. Azt kellett volna még nekünk…

Amint a szobámba értem viszont már elsírtam magam. Még szerencse hogy nem történt semmi és hogy Rob lazán fogadta a dolgot, mert ha nem így lett volna, akkor a saját munkákat nehezítette volna…

Ő tényleg nagyon helyes és igazán kedves de nem szabad engednem az ilyesfajta érzelmeimnek. Voltaképpen azt sem tudom, hogy most miért sírok…Végül is nem történt semmi… az ijedtségemen kívül.

Berontottam a fürdőbe lezuhanyoztam, hajat mostam illetve szárítottam, sminkeltem majd a gardrób előtt bosszankodtam. Végül Egy farmergatya és egy piros póló lett a kiszemeltem. Hozzá egy piros Converse tornacipő és egy szintén piros táska. Gyorsan kerestem piros- drapp csíkos sapkákat is csak, így már keresnem kellet egy piros bőrdzsekit is. Néhány kiegészítőt felraktam és már rohantam is le.

Rob és Nina is lent volt már egy idegen férfi kíséretében.

- Sziasztok. - robbantam be- Bocs a késésért de…ööö…izéé…elaludtam. - vágtam ki magam egy hülye mosoly kíséretében.
- Elaludtál…és hol?- kérdezte gyanakodva Nina
- Az ágyamban.- vágtam rá.
- Ahha. Azért nem voltál a szobádban 11kor sem igaz?- vont engem kérdőre. Aztán pedig feltűnően nézegetni kezdte a ruháimat… Pedig az ő kérésére nem is mintás cuccokat viseltem.
- Ümm nem. Na jól van, hagyj engem békén.- morogtam majd az idegen felé fordultam. - Hello. Mi még nem találkoztunk. Winifred vagyok.
- Brad. Rob menedzsere.- fogtunk kezet.

- Örvendek. Indulhatunk?

Brad magas volt és egy kicsit pocakos… Vörös haja volt és tengerkék szeme. Előlátásra olyan 45 körülire saccolom de, lehet hogy öregebb. Igazából szimpatikus volt és jó humorúnak bizonyult, mert amíg a fekete terepjárószerű kocsihoz sétáltunk elsütött pár nagyon hülye viccet.

A kocsiban is rengeteg poént szórt el, láthatólag Ninának. Tuti hogy megtetszett neki. Kár hogy ez az érzés nem volt kölcsönös. HiHi. Mi Robbal csak egymást figyeltük és forgattuk a szemünket a két menedzser „veszekedését” hallgatva.

Egy magas üvegépület előtt álltunk meg. Nináék kérésére besiettünk, hogy ne lássák meg Rob-ot mert nem kéne a sok újságíró. Holnapig had legyen nyugtom… ugyanis délután lesz a sajtótájékoztató. Délelőtt pedig a promóciós képek készülnek el…

- Igazából kikkel fogunk együtt dolgozni?
- Nem olvastátok el a forgatókönyv elején a szereplőlistákor?- kérdezett rá Nina hitetlenkedve és egy kicsit dühösen.
- NEM. - vágtuk rá kórusba Robbal.
- Hát… lássuk csak. Andrew Morgan-t játszza majd Stellan Skargsgard. Dorea Morgan-t Sonia Rockwell…ööö…
- A szeretőt játszza Vanessa Branch, Dave anyja Ali Hillis és van a két barát.
- Antonnella barátnője Evan Rachel Wood és Dave barátja Freddie Stroma.

- És még csodálkoznak, hogy nem olvastuk el. Ezt megjegyezni…- dünnyögte Rob.

Végiglifteztünk tíz emeleten mire végre odaérkeztünk. A terem televolt. Ott volt az összes stábrag, mellékszereplő és a főszereplők is. Bent nagy hangzavar de még is vidám hangulat. Brad egy nagyobb társasághoz vitt minket, aki amint megláttak minket rögtön fölálltak hogy kezet foghassanak velünk.

- Sziasztok. Phyllida Lloyd vagyok. A rendező
- Hello. Catherine Johnson a forgatókönyvíró. És ők itt Stig Anderson, Benny Andersson, a zeneszerzők
- Haris Zambarloukos. Az operatőr vagyok. Nagyon örvendek
- Benny Andersson a producer

Sosem gondoltam bele hogy mi lesz, majd akkor mikor tényleg elkezdünk dolgozni. De most már tudom mi vár rám… azok alapján, amit ma megtudtam, nem lesz semmi az életem. Az ismertebb színészekkel való beszélgetéseimből világossá vált számomra hogy nem fenékig tejfel a színészet. De nem fogom feladni. Ezt az utat választottam, mert ezt szeretem csinálni és meg fogok küzdeni az emberek elismeréséért!