2.fejezet

Bele karoltam Rob-ba majd kiléptünk a lakosztályom ajtaján. Sajnos pont ekkor ért fel egy csapat vihogó lány, akik jól megbámultak minket. Mivel ezen az emeleten voltak, biztosak lehettünk benne, hogy ők is filmesek.

- Hihetetlen hogy más színészek is mennyire…ah. Egyszerűen nem tudom megszokni, hogy állandóan megbámulnak. - morogta Rob.
- Nehéz?- kérdeztem a lehető legegyütt érzőbb hangon.
- Az elején mindenki azt mondta, hogy majd megszokom. De nem így lett. Folyamatosan követnek mindenhova. Bármerre megyek vagy egy csapat rajongó vagy egy tábornyi firkász. Az egészben pedig a legrosszabb hogy nem hagyják abba, minden pillanatodat figyelik és egy idő után, belefáradsz.

- Feladni meg nem fogod a színészetet, mert imádod ezt csinálni. Igaz?- kérdeztem rá.
- Igaz.- mosolyodott el.
- Egyébként pedig nézd a jó oldalát. A tini lányoktól két éven belül megszabadulsz. Amint leforgatjátok az Eclipse-t és a Breaking Dawn-t vége egy ideig minden lány oda lesz érted aztán szépen lassan vége… Aztán komolyabb szerepeket kapsz és te is gy „hétköznapi” színész leszel.
- Bárcsak igazad lenne.- sóhajtott nagyot.
- Oké akkor most ezt felejtsük el. Úgy fogod te még hallgatni az én egyszemélyes hiszti műsoromat…- nevettem rá.
- Aj. Kezdhetek félni?

- Inkább rettegj!- majd nevetve beszálltunk a liftbe.

- Nos Winni megtanítok neked egy jó tájékozódási trükköt a szállodába. Ezek a gombok- mutatott az ezüst tálcán lévő arany gombokra – el vannak látva egy-egy számmal. És itt fel vannak sorakozva még egyszer – mutatott most a kis bilétákra- és melléjük van írva, hogy melyik emeleten mi található. Ezt a csodás műszert használják minden szállodában és emeletes építményben.- mondta Rob komoly képpel.

Egy pillanatra én is komoly arcot vágtam, és a szemébe néztem majd egyszerre pukkadt ki mindkettőnkből a nevetés. Harsány, könnyfakasztó, hosszú nevetés. Amivel csak az volt a baj, hogy akkor kezdtük el, amikor kinyílt a liftajtó. Pontosan a Hotel tetőterébe érkeztünk, ami étteremmé volt átalakítva…

- Jó estét! Kint vagy bent szeretnének vacsorázni.
- Winni?
- Kint.
- Rendben van. Kérem, fáradjanak velem az asztalukhoz.
- Köszönjük.

A pincér két étlapot adott nekünk majd rendeltünk. Mindketten egy pohár kólát és egy üvegpezsgőt. Ezen kívül főételnek, mézes-ketcupos mártásban főtt fehérboros pulykaszeleteket zöldségkörettel.

- A menedzseremtől Dave-től hallottam hogy nem a megszokott módon kaptad meg a szerepet. A részletekbe nem ment bele viszont én kíváncsi vagyok.
- Pedig nem olyan érdekes… Egy weboldalon volt egy hirdetés hogy mellékszereplőket keresnek a filmbe. Én régóta szerettem volna színész lenni és nem ez lett, volna az első filmem. Szóval jelentkeztem és hát a meghallgatáson egy párperces jelenetet, kellet előadni. A rendező,Peyton Reed is ott volt ő pedig felajánlotta nekem a főszerepet. Aztán elküldtek Ninához és hát ennyi.
- Hát akkor tényleg tehetséges lehetsz. Alig várom már, hogy elkezdjünk forgatni.- lelkesedett Rob.
- Na ja. Szerintem inkább szerencsém volt.
- Figyelj, ha nem lennél tehetséges, akkor nem hiszem, hogy főszerepet kaptál volna. Hiszen egy mellékszereplő meghallgatáson voltál.
- Na jó. Ne igyunk előre a medve bőrére. Egyelőre még azt sem tudom, hogy a forgatókönyvet hogy nyalom be…- valamiért a nagyon elkezdett nevetni.
- Ne ha-hargudj- nevetett – de emlékszem, amikor én kezdtem el siránkozni az első filmemnél pontosan ugyanezen… És szó szerint ugyan ezt mondtam. Hogy nem tudom, hogy nyalom be a forgatókönyvet. De aztán kiderült hogy feleslegesen pánikolyam. Sima ügy.

- Na kösz.

Közvetlen ezután kihozták az italokat majd a forgatókönyvről, és néhány jelenetről beszélgettünk.

Szóval bennem ennyi maradt meg a vacsorából. Komolyan. A következő dolog, amire emlékszem, az-az hogy erős fejfással kelek fel. Az első gondolatom, az hogy ez nem az én szobám. Utána jött, az, hogy persze mert egy hotelban vagyok aztán, pedig az hogy ez nem az én lakosztályom…

Fel akartam ülni de egy erős kar visszanyomott.

Rémülten vettem tudomásul hogy valaki más ágyában fekszem és egy álmos arcba, bámulok bele...

1.fejezet

Erős rázogatásokra keletem fel. Nina volt az.

- Winifred. Az istenért, kelj már fel!- rázogatott továbbra is.

- Fent vagyok. És kérlek, legalább a lelkem ne rázd ki belőlem.- fújtattam Ninára.

- Mindjárt leszállunk. Aztán a hotelban aludhatsz tovább. – válaszolt hasonló kedvességgel… Nem is tudom, hogy viselte el Ninát az előző munkaadója…

- Ahamm… Hány óra van?
- Tizenegy.
- Szuper…- morogtam.
- A holnapod szabad szóval ne aggódj. Aludhatsz egész nap. Ezért jöttünk ma. Hogy az időeltolódás ne zavarjon hétfőn…- felelt készségesen
- Oké.
Amint leszálltunk és megkerestük a bőröndünket - megjegyzem csak egy órás művelet volt – végre taxiba ültünk és elindultunk a Four Seasons Hotel-be .

A recepciónál az idővel nem foglalkozva elég sokan voltak és vártak a bejelntkezésre. Nekünk is ezt kellet, volna tenni. Várni. De én türelmetlen és nyűgös voltam. Aludni akartam.

Tudom, hogy bunkóság de én fogtam magam és nem törődve más várakozókkal, előre csörtettem. Az ott dolgozó csaj már éppen szolt volna de a főnöke gyorsabb volt. Gondolom rendesen le akart cseszni. Legalább is az arcából ítélve.

- Hello. Winifred Stanely vagyok. A filmesekkel vagyok itt. Az igazság, az hogy egy későbbi géppel jöttünk és már régen meg kellet, volna érkeznem.- hazudtam. Igazából mától van kibérelve a lakosztályom szóval nagyon mindegy lett, volna hogy mikor érkezem. - Holnap sok dolgunk lesz nekem Mr. Pattinsonnak. Sajnálom, hogy előretülekedtem, de nagyon fáradt vagyok és minél hamarabb le kéne pihennem. Mint már mondtam nehéz napom lesz holnap. Megtenné a kedvemért, hogy segít nekem.- amint kimondtam a nevem már kezdett a recepciós férfinak világosodni, és amint kimondtam a bűvös szót, hogy Pattinson elszállt minden haragja.

- Hát persze Ms. Stanely. Kérem, töltse ki ezt a papírt. Ms.Howel is magával van?
- Igen, és köszönöm.

Gyorsan kitöltögettük a papírokat majd a londiner segítségével feljutottunk a legutolsó emeletre. Ez az egész ki volt bérelve a színészeknek és stábragoknak Az én szobám középen volt szemben R.P.-éval. Mellettem Nina szobája vele szemben pedig R.P. Menedzserének a szobája. A többit nem sikerült megjegyeznem… Lehet, hogy azért mert amint megtudtam melyik az én szobám egy: Holnap Találkozunk! Kiáltással magamra csaptam az ajtót.
A szobám drapp színű volt, kék és barna kiegészítőkkel. Nagyon ízlésesen nézett ki. A Szoba közepén volt az ágy a jobb oldalt egy U alakban kanapék a bal oldalt egy íróasztal és egy relax fotel. Volt a szobában még egy nagy kandalló és bal oldalt egy ajtó a fürdőbe. Ja. és egy hatalmas gardróbszekrény baloldalt. És az erkélyt sem szabad kihagynom…
Amint körbenéztem bezuhantam az ágyba. Le sem zuhanyoztam és át, sem öltöztem pizsamába…

Reggel kipihenten ébredtem vagyis... Őőő… délután. Ugyanis háromkor keltem. Arra hogy kilyukad a gyomrom.

Gyorsan lekaptam magamról –a Nina által utált- szokásos szerelésem, ami egy topból, ingből, farmerből és egy Converse-ből állt. De nagyon nem érdekelt Nina véleménye. Addig, amíg a sajtó nem tudja, a kilétem had hordjam az imádott ruháimat.

Éppen ezért nyugodt szívvel húztam fel egy farmert, egy fehér toppal rá egy kék ing és egy bőrdzseki. Nagy nehezen előkotortam egy kék Converse csukát és egy kék napszemüveget. Egy kis keresgélés után találtam egy fekete nagy bőrtáskát és az ékszereim között két kék halálfejes fülbevalót.

A Táskámba bedobáltam a mobilomat a pénztárcám, a forgatókönyvem, a sminkes dobozomat és egyéb olyan hülyeséget, ami tuti, hogy sose kell de, azért jó, ha van…

A szoba kulcsot gyorsan leadtam a portán majd elindultam felfedezni a nagy Los Angeles-t.

Először kerestem egy gyorskajáldát – tudniillik én oda vagyok a hamburgerért –mert nagyon éhes voltam majd találtam egy parkot. Vettem egy perecet és egy jégkrémet majd megkerestem a tavat hogy kacsákat etethessek. Tudom, hogy gyerekes vagyok, de egyszerűen nem bírtam ki. Mindig is imádtam gyerekes dolgokat csinálni, mint például: rágógumi gömböt fújni, nyalókázni, ugrálni….

A legszörnyűbb dolgot végül estére tartottam. Kerestem egy márkás boltot és az egyik eladó segítségével, szereztem pár igazán sportos, de elegáns cuccot. Nem nagyon szerettem olyan ruhákat vásárolni, amik nem az én ízlésemet tükrözik. De valamikor ezen is túl kellet esni. Holnap találkozom a színészkollégáimmal. Az utáni nap promóciós képek majd másnap sajtótájékoztató…

Miután ezen – hál’ Istennek túl lettem - elindultam vissza a Hotelbe. A baj csak az volt hogy sötét és hideg lett mire végeztem a boltban. Szóval taxit kellett fognom hogy végre „hazataláljak”.

Elég fáradtan estembe, a hotelszobámba de a fáradtságnál éhesebb voltam. Éppen ezért előkerestem egy sárga miniruhát és egy sárga bőr kistáskát a hozzá tartozó ujjatlan kesztyűvel. Berontottam a fürdőbe, felkötöttem a hajam és gyorsan lezuhanyoztam. A hajamat kifésültem és egy kis természetes sminket vittem föl az arcomra. Felkaptam a ruháim és egy sárga cipőt. Éppen húztam fel a sárga szandált és már indultam volna, hogy megkeressem a hotel éttermét, amikor kopogtak.

- Nyitva. Jöjjön be!- kiáltottam ki.
- Hello. - jött be egy nagyon helyes srác.- Öhmm… izé…Rob vagyok. Rob Pattinson.
- Ó. Szia. – álltam fel a kanapéról. – Winifred Stanely. De szólíts csak Winni-nek.- mosolyogtam rá bájosan. A fényképeken nem tűnt ennyire sármosnak…
- Arra gondoltam, hogy megismerkedhetnék. Mármint hogy ha van kedved, eljöhetnél velem vacsorázni.
- Szuper ötlet. Igazából pont arra készültem, hogy az éttermet keresve eltévedjek a hotel-benn. Tudod a tájékozódási képességem szörnyű, és általában mindig eltévedek. Ez az én egyik védjegyem. A másik, meg az hogy ha zavarban vagyok rengeteget beszélek. Pontosan, így mint most.- vigyorogtam rá zavarta.

Először csak nagyokat pislogva nézet rám majd nevetésben tört ki.

- Ne haragudj- mosolygott rám. – Mindenre fel voltam készülve csak erre nem.
- Tessék?
- Az, az igazság hogy arra számítottam, hogy egy borzalmas lány lesz a kollégám, aki teljesen el van szállva magától és rögtön a nyakamba, ugrik, amint meglát és hát… te egészen más vagy. Úgy értem… mármint ne haragudj de te igazán szimpatikus vagy és én nem erre számítottam. Kellemeset csalódtam.- mosolygott rám. És nekem be kell vallanom, hogy igazán helyes volt. De mint ahogy ő is leszűrte nem az elolvadós nyakba ugrós csitri vagyok.
- Ennek igazán örülök. Azt hiszem jól ki fogunk jönni. De most induljunk, mert kilyukad a gyomrom az éhségtől…



A Four Seasons Hotel:

Winni fürdője:

Winni hotel szobálya:

Winni ruhája1:

Winni ruhája2: